Bek, avagy újra itthonról a visszautazásról

Persze nem nyertem, mert az ausztrálok bundáztak, Irán meg... Mindegy.

A fenti "kesergő" bekezdést is már itthon, Szegeden írtam - de furcsa ez az itthon, Szegeden, mindegy, ez most részletkérdés -, köszönhetően annak, hogy a brüsszeli óriás reptéren csak fizetős wifi van. Nem baj, nem unatkoztam egy percig sem, sőt, megjártam gyorsan, kétszer. Történt ugyanis, hogy ahogy a Belgiumba tartó gépre, úgy erre is fel akartam hozni mind a két csomagomat. Csakhogy Brüsszelben több folyadék került a táskámba a megengedettnél, így az átvilágításon a tapizós bácsi már meg sem simizett, mondta, menjek vissza, adjam fel a cuccom. Úgyhogy a kijáratnak vettem az irányt, majd fel az induló csarnokba. Megkapta a matricát a repülőjegyem, a táskám a fülpántot, s innen csak remélni mertem, hogy ő is velem jön a gép aljában. Végül így lett, szerencsére.




Még e plusz kör után is több mint egy órán át nézhettem volna jobb híján a köldökömet is akár, ám végül a sétálás és a rosszalkodás mellett döntöttem. Néhányan kicsit furcsán néztek rám, hogy például miért megyek visszafelé a mozgószőnyegen (így hívják a vízszintes mozgólépcsőt?). A beszállítás tíz perccel később kezdődött a kiírtnál, de elvileg időben elindultunk a kifutópálya felé. Ahol mégis pici dugóba kerültünk, de aztán szépen felszálltunk. Mivel tiszta volt az ég egészen sokáig láttuk Brüsszel és a többi város fényeit. A kaja megint rendben volt, mondjuk három adagot is meg tudtam volna enni, mert akkor már picit éhes voltam, de ez tényleg csak mellékszál, képek persze erről is vannak.

A nap legszebb látványa - nem is számítottunk rá - Budapest volt, gyönyörű volt felülről a város: észak-északnyugatról repültünk be valahol a II. kerületnél, és "átúsztunk" az egész főváros felett. Tényleg mindenki tátott szájjal bámulta. Sajnos nem tudtam az ablakhoz ülni, így ez nincs dokumentálva, talán legközelebb lesz rá mód. A vonatút hazafelé olyan volt, mint minden esti hazajövetel: picit szenvedős, legalábbis nekem.

Míg el nem felejtem, mivel "egyfajta elvárás volt" velem szemben az is, hogy én is látszódjam a képeken, így csináltam néhány vicces(?) fotót, az Én és Brüsszel címet azért nem adnám a sorozatnak, de a galéria végén egyéb reptéri és városi fotók között fellelhetők ezek a képek is.

Még egy fontos momentum: az Európai Parlamentben van vécékefe, bár lehet, hogy mi, magyarok hozattuk magunkkal Budapestről... :-/

Szolg. közl.: e blog ezzel véget ért, örülök, ha tetszett, most a "jelenben", ha meg ki tudja, mikor találtok rá, és még akkor is jót mosolyogtok rajta, akkor pláne megérte.

Ferihegy, indulás előtt

Már benn vagyok, de még nem a gépen. A csoport klasszikus újságírós, vagyunk az ország minden tájáról. 8:40-től lehet beszállni, 9:10-kor indul a gép. Próbálunk beszélgetni egymással, de még nem mindig sikerül. Azt például nem értik, miért nyüzsgök máris, már ami a laptopozást, "dolgozást" illeti.



Tényleg, miért is? Itt belül a váróban két furcsa dolog van, nekem legalábbis. Egy Audi, plusz egy Vigyen magával egy kis Magyarországot vagy mit magával hirdetés, amin egy farmeros, hímzett ingű legény néz a távolba... Talán ezért tartunk itt... Vagy tényleg csak ennyik és ilyenek vagyunk?

Legközelebb Brüsszelből írok, remélem, még ma. Picit megszívjuk egyébként a városnézést, mert azt péntekre tették. Akkor viszont Belgium azt ünnepli, hogy véget ért anno az első világháború, és minden zárva lesz: bolt, múzeum, minden... :-/

08:42 UPDATE:

Az A13-as kapu helyett az A9-esről indulunk majd, negyven perces késéssel... Ami valójában ötven, mert 09:10 helyett 10:00-kor szállunk fel.

08:46 A MÁV-tól leszerződtetett unott hangú bemondó néni közli, egy órás késéssel indulunk csak, mert a gépünk még a levegőben van...

09:00 Tudom, hogy ez csak a hozzám hasonló vidéki lúzernek felháborító, de 1800 forintot elkérni egy sonkás szendvicsért...