Bek, avagy újra itthonról a visszautazásról

Persze nem nyertem, mert az ausztrálok bundáztak, Irán meg... Mindegy.

A fenti "kesergő" bekezdést is már itthon, Szegeden írtam - de furcsa ez az itthon, Szegeden, mindegy, ez most részletkérdés -, köszönhetően annak, hogy a brüsszeli óriás reptéren csak fizetős wifi van. Nem baj, nem unatkoztam egy percig sem, sőt, megjártam gyorsan, kétszer. Történt ugyanis, hogy ahogy a Belgiumba tartó gépre, úgy erre is fel akartam hozni mind a két csomagomat. Csakhogy Brüsszelben több folyadék került a táskámba a megengedettnél, így az átvilágításon a tapizós bácsi már meg sem simizett, mondta, menjek vissza, adjam fel a cuccom. Úgyhogy a kijáratnak vettem az irányt, majd fel az induló csarnokba. Megkapta a matricát a repülőjegyem, a táskám a fülpántot, s innen csak remélni mertem, hogy ő is velem jön a gép aljában. Végül így lett, szerencsére.




Még e plusz kör után is több mint egy órán át nézhettem volna jobb híján a köldökömet is akár, ám végül a sétálás és a rosszalkodás mellett döntöttem. Néhányan kicsit furcsán néztek rám, hogy például miért megyek visszafelé a mozgószőnyegen (így hívják a vízszintes mozgólépcsőt?). A beszállítás tíz perccel később kezdődött a kiírtnál, de elvileg időben elindultunk a kifutópálya felé. Ahol mégis pici dugóba kerültünk, de aztán szépen felszálltunk. Mivel tiszta volt az ég egészen sokáig láttuk Brüsszel és a többi város fényeit. A kaja megint rendben volt, mondjuk három adagot is meg tudtam volna enni, mert akkor már picit éhes voltam, de ez tényleg csak mellékszál, képek persze erről is vannak.

A nap legszebb látványa - nem is számítottunk rá - Budapest volt, gyönyörű volt felülről a város: észak-északnyugatról repültünk be valahol a II. kerületnél, és "átúsztunk" az egész főváros felett. Tényleg mindenki tátott szájjal bámulta. Sajnos nem tudtam az ablakhoz ülni, így ez nincs dokumentálva, talán legközelebb lesz rá mód. A vonatút hazafelé olyan volt, mint minden esti hazajövetel: picit szenvedős, legalábbis nekem.

Míg el nem felejtem, mivel "egyfajta elvárás volt" velem szemben az is, hogy én is látszódjam a képeken, így csináltam néhány vicces(?) fotót, az Én és Brüsszel címet azért nem adnám a sorozatnak, de a galéria végén egyéb reptéri és városi fotók között fellelhetők ezek a képek is.

Még egy fontos momentum: az Európai Parlamentben van vécékefe, bár lehet, hogy mi, magyarok hozattuk magunkkal Budapestről... :-/

Szolg. közl.: e blog ezzel véget ért, örülök, ha tetszett, most a "jelenben", ha meg ki tudja, mikor találtok rá, és még akkor is jót mosolyogtok rajta, akkor pláne megérte.

Tippmixhuszárok tündöklése és...

Most már nem lehet baj: Dél-Korea, Ausztrália, Üzbegisztán, Jordánia, Irán és Szaúd-Arábia 28,9 eurót hoz nekem, ha győznek. Meg persze a Bátyi, amikor hazajön Brüsszelből. Bár állítása szerint, ha tényleg nyerek, akkor az összes pénzt felteszi őrült szorzójú meccsekre...

Szóval a lényeg: az Európai Parlamenti programok után van, volt közel három órányi szabad idő, s akkor, ha már kiderült, hogy a XX. és XXI. század egyik legnagyobb dél-alföldi szóalkotója is Brüsszelben tartózkodik, akkor csak menjünk már el fogadni. Szerencsére Zoli Csaba fia is jött velünk, nagy szükség volt rá. A papiros nem bonyolult, de mégis az egy kicsit, ugyanis 1, 2, X sorrendben vannak rajta a meccsek, így néhány szelvényt elrontottunk, mire kijött a megfelelő tipposzlop, én legalábbis biztosan. Hendikep mellett kéteséllyel is lehet játszani, de én bátor, tökös magyar fogadóként hat fixet játszottam mindenféle könnyítés nélkül. Aztán az is kiderült, minimum 2,5 eurót be kell áldozni a nagy vagyonért.




Fogadás után Csabi vezetésével benéztünk pár mellékutcába, "borzalmasak" voltak. Majd szintén az ő segítségével választ kaptam a bérbringás dolgokra is. Napi, heti és éves tarifa van. Bankszámla nélkül nem tudsz bérelni biciklit, mindez azért kell, mert 150 eurós kaucióval beterhelik a számládat, hogy ne jusson eszedbe ellopni a kerékpárt. Napi, heti és éves jegy van, 1,5, 5 és 30 euró a tarifa. Napi és hetijegy esetén papírcédulát kapunk, ami egy kódsor van, azt kell bepötyögni a "lakatnál". Ha az éves tarifát fizetjük, akkor egy csodaszép plasztikkártyát kapunk, Csabi rá is mutat szépen az egyik képen, azt elég a lakat melletti mágneses érintkezőhöz tenni, és máris old a zár. Fél óráig ingyenes a használat, azaz a tarifán felül nem kell fizetni, utána fél óránként 50 centet von le a bankszámlaszámról a rendszer. Csaba bevallása szerint fél órán túl a legritkább esetben használják a bicikliket. A potyázást pedig, azaz, hogy a 29. percben gyorsan leparkolunk a bringával, majd újra felvesszük, egy negyed órás időzár nehezíti.

Most egyébként újra a Hotelben billentyűzök, háromnegyed háromkor indulunk a reptérre. Ha tudok, onnan is jelentkezem.

Sajnos az Anderlecht-stadion nem jött össze...