Kék pulóver's ruled Bruxelles!

Dráma van. A belgák, illetve nem, adjuk meg nekik az esélyt, a hotel, amelyben lakom nem tart vécékefét. Ezen Ágnes is csodálkozik egyébként, aki magyar recepciós, itt tanul egyetemen és kénytelen mindig furcsán mosolyogni ezen, bár saját bevallása szerint túl sokszor nem kérdeznek azért erre rá, de volt már olyan hozzám hasonló lelkes vécétakarító magyar, aki szintén hiányolta. Napközben pompásan kitakarítanak, abszolút hibátlan, csak szerintem nem szép látvány, ha ottmarad a féknyom, amit még egy középöbltéses (van ilyen egyáltalán? nem elöl és nem hátul, tényleg középen van a cső lefelé) vécé sem tud mindig a vízzel eltávolítani. Jah, egyébként itt van a hotel:


Nagyobb térképre váltás

A kilátás "pazar", lásd a képeket, a bútorzat itt-ott tényleg Volga szállós, a karosszék karfája szakadt, de a legnagyobb brutál dolog még csak nem is a berepedt ablaküveg: a fotel karfája le van pozdorjázva! Ilyet még tényleg nem láttam.

De az ágy kényelmes, keresztben terültem, reggelire hülyére ettem magam, álmosan. Azaz nem fényképeztem le a zabbantásomat, elnézést mindazoktól, akik ezt esetleg most nem tudják megosztani a Facebookon.



Tegnap elfeledtem írni, viszont a képek között megtalálható, hogy Brüsszelben (talán) egyből sikerült megoldani, ami Szegeden nem olyan egyszerű, azaz, hogy a kerékpárosok a buszsávban tekerjenek. És nagyon príma bérbiciklik is vannak: egy parkolóóraszerűségbe kell bedobni a manit, sajnos nem találtam ilyet, így nem tudom, mennyi a tarifa. Ahogy azt sem sikerült kiderítenem, mi van, ha valaki túllépi a bérlési időt, hogyan rakja vissza a biciklit, hogyan kell pótdíjat fizetni és az valóban pót-e, azaz büntetés, vagy elhiszik neki, hogy nem direkt vitte fél órával később vissza a kerékpárt, hanem mert valóban kerekezett vele. Ha lesz kedvem, akkor még ma update-ben utánajárok ennek a neten, bé, holnap a gyakorlatban megtapasztalom, már ha nem kell rohanni megint mindenhova mint egy klasszikus japán turistacsoportnak.

A program kiváló, a meghívott vendégek tényleg érdekesek, jókat mondanak, de néha mégis azt érzem, hogy egy nagy darálóban vagyunk, ahol csak az a lényeg, hogy lehetőleg mindent megnézzünk, elmondjanak. Remélem teljes a képzavar... :-)



Ugyanakkor volt, aki nem tudott velünk, sőt velem foglalkozni... Most már elárulom, arra gondoltam, ha már itt vagyok, akkor élek a lehetőséggel, és a Fidesz Dél-Alföldért felelős Európai Parlamenti politikusával, lásd még Deutsch Tamás, egy "Így dolgozik érettünk a brüsszeli képviselőnk" típusú rohanós, "életszagú" riportot képzeltem el. Szinte már láttam magam előtt, ahogy twitterezünk, készültem az MTK-ból is, teszteltem volna focitudását, miszerint ki, melyik szövetségi kapitány idején és melyik NB II-es csapatból volt válogatott kerettag, apropó, ti tudjátok a választ? De nevezett képviselő ágynak esett, ugyanis Togóba megy, és a védőoltás erősebb annál, hogy lábon ki lehessen bírni. Jobbulást neki!

Akivel viszont beszélgettünk, az például Tabajdi Csaba volt, s kiderült néhány érdekes apróság a magyar mezőgazdaság 2013 utáni lehetséges uniós pozícióiról. Majd külön is beszélgettem vele, szóba került a Homokhátság is, így a Parlamentáriumon csak keresztülrohanni tudtam, de amit láttam belőle, az is zseniális és még észrevétlenül szunyókálni is lehet, lásd a nénit.

Ebédelni az EP nagy menzáján ettünk. Előtte áll a Megtalált Európa című szoboralkotás, amit mi adtunk nekik, már az Uniónak. Jobban nem tudták eldugni... Oké, nem ronda sőt, és mielőtt bárki belekezdene bármilyen politikai öblögetésbe: 2005-ben adta az országgyűlés Brüsszelnek. A menza is olyan monumentális, mint az egész épület, jah, itt jegyzem meg az Európai Parlament lépcsőházban és közlekedőfolyosókban kifejezetten erős, néha már azt éreztem csak abból áll az egész, és ez a tervező bosszúja lehet, mert biztos nem engedtek neki labirintust tervezni és itt és így élte ki magát. Egyébként nem biztos, hogy hülyeség... Szóval zöldséglevest, gnocchit sajtszósszal és barackos tortát ettem 5,45 euróért. Megtekinthető. Már a menü, elfogyasztás előtt.

Utána még volt egy szolid kávézás, majd szabad program. Megnéztük félig közösen az óvárost a hugyozó kisfiút, hogy az mekkora kamu, te jó ég. És utána tényleg szabad pogrom, ööö program volt. Sétáltam, villamosoztam egy kicsit, és már készülök a holnapra! Ugyanis dr. Bátyi Zoltánnal fogom, ha minden összejön, hülyére tippmixelni magam... Talán jó ómen: a nap két napja folyamatosan süt Brüsszelben, oké, éjszaka persze nem, ami értők, azaz itteniek szerint kisebbfajta csoda, és holnap is jó idő lesz, elvileg. Ugyanakkor ma reggel háromnegyed nyolckor még, nem túlzás, majdnem koromsötét volt. Hátha tényleg rásüt a tökfejünkre a szerencse... Meg kéne még nézni az Anderlecht-stadiont is, hátha összejön az is...

S hogy mire föl ez a címe a mai posztnak? Hát csak azért, mert megtaláltam a táskámban kedvenc kék poláromat, s ma abban hasítottam itt mindenfelé.