Bek, avagy újra itthonról a visszautazásról

Persze nem nyertem, mert az ausztrálok bundáztak, Irán meg... Mindegy.

A fenti "kesergő" bekezdést is már itthon, Szegeden írtam - de furcsa ez az itthon, Szegeden, mindegy, ez most részletkérdés -, köszönhetően annak, hogy a brüsszeli óriás reptéren csak fizetős wifi van. Nem baj, nem unatkoztam egy percig sem, sőt, megjártam gyorsan, kétszer. Történt ugyanis, hogy ahogy a Belgiumba tartó gépre, úgy erre is fel akartam hozni mind a két csomagomat. Csakhogy Brüsszelben több folyadék került a táskámba a megengedettnél, így az átvilágításon a tapizós bácsi már meg sem simizett, mondta, menjek vissza, adjam fel a cuccom. Úgyhogy a kijáratnak vettem az irányt, majd fel az induló csarnokba. Megkapta a matricát a repülőjegyem, a táskám a fülpántot, s innen csak remélni mertem, hogy ő is velem jön a gép aljában. Végül így lett, szerencsére.




Még e plusz kör után is több mint egy órán át nézhettem volna jobb híján a köldökömet is akár, ám végül a sétálás és a rosszalkodás mellett döntöttem. Néhányan kicsit furcsán néztek rám, hogy például miért megyek visszafelé a mozgószőnyegen (így hívják a vízszintes mozgólépcsőt?). A beszállítás tíz perccel később kezdődött a kiírtnál, de elvileg időben elindultunk a kifutópálya felé. Ahol mégis pici dugóba kerültünk, de aztán szépen felszálltunk. Mivel tiszta volt az ég egészen sokáig láttuk Brüsszel és a többi város fényeit. A kaja megint rendben volt, mondjuk három adagot is meg tudtam volna enni, mert akkor már picit éhes voltam, de ez tényleg csak mellékszál, képek persze erről is vannak.

A nap legszebb látványa - nem is számítottunk rá - Budapest volt, gyönyörű volt felülről a város: észak-északnyugatról repültünk be valahol a II. kerületnél, és "átúsztunk" az egész főváros felett. Tényleg mindenki tátott szájjal bámulta. Sajnos nem tudtam az ablakhoz ülni, így ez nincs dokumentálva, talán legközelebb lesz rá mód. A vonatút hazafelé olyan volt, mint minden esti hazajövetel: picit szenvedős, legalábbis nekem.

Míg el nem felejtem, mivel "egyfajta elvárás volt" velem szemben az is, hogy én is látszódjam a képeken, így csináltam néhány vicces(?) fotót, az Én és Brüsszel címet azért nem adnám a sorozatnak, de a galéria végén egyéb reptéri és városi fotók között fellelhetők ezek a képek is.

Még egy fontos momentum: az Európai Parlamentben van vécékefe, bár lehet, hogy mi, magyarok hozattuk magunkkal Budapestről... :-/

Szolg. közl.: e blog ezzel véget ért, örülök, ha tetszett, most a "jelenben", ha meg ki tudja, mikor találtok rá, és még akkor is jót mosolyogtok rajta, akkor pláne megérte.

Level 1: mission accomplished

04:18 Igen, sikerült!
Ekkor keltem, tényleg:

A vasútállomásra végül taxival mentem, hiszen az első vonathoz semmilyen tömegközlekedési eszközzel nem lehet kijutni, sehonnan. Így vagy legelteted valahol az autódat az állomás környékén, vagy megkéred egy ismerősödet, hogy vigyen ki, vagy taxizol. Utóbbi mellett döntöttem, hogy nyugodtan aludhasson mindenki, aki esetleg szóba jöhetett volna.

A taxisbácsi furán szortyogott, de mivel kilencvenes átlagtempóval mentünk végig a városon, ezért végül is ki lehetett bírni.

Az állomáson aztán megdöbbentem: Pestre tartó vonat az első(!) vágányról indul... Mi a jó ég van a MÁV-nál is? Ahogy felértem a Pfaff-épület emeletére, jött a másfeledik döbbenet: a kijáratnál állt a vonat. A kiskunfélegyházi sebes, egy kocsis Szili. A pesti sebes a jobbra egyen állt, Kegléden volt ilyesmi anno, bár ott külső első vágány volt. A lényeg, hogy nosztalgikus hangulatban üldögélek egy BMX-kocsiban. Az újrahúzott ülések kellően kopottak és finoman büdösek.



Legközelebb felszállás előtt - csak azért is - Ferihegyről próbálok jelentkezni.

Szép álmokat, kellemes ébredezést addig is!

Nulladik nap, amikor még tuti tudok bejegyzést írni

Még itthon, Szegeden. Az ilyenkor szokásos dolgokkal kéne foglalkoznom, lásd még bepakolás, de nem, itt pöntyögök. Mindenesetre holnap, a hajnali első Pestre tartó vonaton elvileg rajta leszek. Ha igen, akkor már csak a wifiken múlik, hogyan folytatódik és milyen gyakran frissül  blog.
Izgultok mi? Egy kicsit én is... :-/