Bek, avagy újra itthonról a visszautazásról

Persze nem nyertem, mert az ausztrálok bundáztak, Irán meg... Mindegy.

A fenti "kesergő" bekezdést is már itthon, Szegeden írtam - de furcsa ez az itthon, Szegeden, mindegy, ez most részletkérdés -, köszönhetően annak, hogy a brüsszeli óriás reptéren csak fizetős wifi van. Nem baj, nem unatkoztam egy percig sem, sőt, megjártam gyorsan, kétszer. Történt ugyanis, hogy ahogy a Belgiumba tartó gépre, úgy erre is fel akartam hozni mind a két csomagomat. Csakhogy Brüsszelben több folyadék került a táskámba a megengedettnél, így az átvilágításon a tapizós bácsi már meg sem simizett, mondta, menjek vissza, adjam fel a cuccom. Úgyhogy a kijáratnak vettem az irányt, majd fel az induló csarnokba. Megkapta a matricát a repülőjegyem, a táskám a fülpántot, s innen csak remélni mertem, hogy ő is velem jön a gép aljában. Végül így lett, szerencsére.




Még e plusz kör után is több mint egy órán át nézhettem volna jobb híján a köldökömet is akár, ám végül a sétálás és a rosszalkodás mellett döntöttem. Néhányan kicsit furcsán néztek rám, hogy például miért megyek visszafelé a mozgószőnyegen (így hívják a vízszintes mozgólépcsőt?). A beszállítás tíz perccel később kezdődött a kiírtnál, de elvileg időben elindultunk a kifutópálya felé. Ahol mégis pici dugóba kerültünk, de aztán szépen felszálltunk. Mivel tiszta volt az ég egészen sokáig láttuk Brüsszel és a többi város fényeit. A kaja megint rendben volt, mondjuk három adagot is meg tudtam volna enni, mert akkor már picit éhes voltam, de ez tényleg csak mellékszál, képek persze erről is vannak.

A nap legszebb látványa - nem is számítottunk rá - Budapest volt, gyönyörű volt felülről a város: észak-északnyugatról repültünk be valahol a II. kerületnél, és "átúsztunk" az egész főváros felett. Tényleg mindenki tátott szájjal bámulta. Sajnos nem tudtam az ablakhoz ülni, így ez nincs dokumentálva, talán legközelebb lesz rá mód. A vonatút hazafelé olyan volt, mint minden esti hazajövetel: picit szenvedős, legalábbis nekem.

Míg el nem felejtem, mivel "egyfajta elvárás volt" velem szemben az is, hogy én is látszódjam a képeken, így csináltam néhány vicces(?) fotót, az Én és Brüsszel címet azért nem adnám a sorozatnak, de a galéria végén egyéb reptéri és városi fotók között fellelhetők ezek a képek is.

Még egy fontos momentum: az Európai Parlamentben van vécékefe, bár lehet, hogy mi, magyarok hozattuk magunkkal Budapestről... :-/

Szolg. közl.: e blog ezzel véget ért, örülök, ha tetszett, most a "jelenben", ha meg ki tudja, mikor találtok rá, és még akkor is jót mosolyogtok rajta, akkor pláne megérte.

Tippmixhuszárok tündöklése és...

Most már nem lehet baj: Dél-Korea, Ausztrália, Üzbegisztán, Jordánia, Irán és Szaúd-Arábia 28,9 eurót hoz nekem, ha győznek. Meg persze a Bátyi, amikor hazajön Brüsszelből. Bár állítása szerint, ha tényleg nyerek, akkor az összes pénzt felteszi őrült szorzójú meccsekre...

Szóval a lényeg: az Európai Parlamenti programok után van, volt közel három órányi szabad idő, s akkor, ha már kiderült, hogy a XX. és XXI. század egyik legnagyobb dél-alföldi szóalkotója is Brüsszelben tartózkodik, akkor csak menjünk már el fogadni. Szerencsére Zoli Csaba fia is jött velünk, nagy szükség volt rá. A papiros nem bonyolult, de mégis az egy kicsit, ugyanis 1, 2, X sorrendben vannak rajta a meccsek, így néhány szelvényt elrontottunk, mire kijött a megfelelő tipposzlop, én legalábbis biztosan. Hendikep mellett kéteséllyel is lehet játszani, de én bátor, tökös magyar fogadóként hat fixet játszottam mindenféle könnyítés nélkül. Aztán az is kiderült, minimum 2,5 eurót be kell áldozni a nagy vagyonért.




Fogadás után Csabi vezetésével benéztünk pár mellékutcába, "borzalmasak" voltak. Majd szintén az ő segítségével választ kaptam a bérbringás dolgokra is. Napi, heti és éves tarifa van. Bankszámla nélkül nem tudsz bérelni biciklit, mindez azért kell, mert 150 eurós kaucióval beterhelik a számládat, hogy ne jusson eszedbe ellopni a kerékpárt. Napi, heti és éves jegy van, 1,5, 5 és 30 euró a tarifa. Napi és hetijegy esetén papírcédulát kapunk, ami egy kódsor van, azt kell bepötyögni a "lakatnál". Ha az éves tarifát fizetjük, akkor egy csodaszép plasztikkártyát kapunk, Csabi rá is mutat szépen az egyik képen, azt elég a lakat melletti mágneses érintkezőhöz tenni, és máris old a zár. Fél óráig ingyenes a használat, azaz a tarifán felül nem kell fizetni, utána fél óránként 50 centet von le a bankszámlaszámról a rendszer. Csaba bevallása szerint fél órán túl a legritkább esetben használják a bicikliket. A potyázást pedig, azaz, hogy a 29. percben gyorsan leparkolunk a bringával, majd újra felvesszük, egy negyed órás időzár nehezíti.

Most egyébként újra a Hotelben billentyűzök, háromnegyed háromkor indulunk a reptérre. Ha tudok, onnan is jelentkezem.

Sajnos az Anderlecht-stadion nem jött össze...

Lassan pápá

Reggeli megvolt, egy része dokumentálva a képek között. Fél óra múlva logout a szállodából, még benézünk újra az Európai Parlamentbe, hogy aztán déltől háromig megint szabadprogram legyen.



Kéne még csoki is, jó volna megnézni az Anderlecht-stadiont is - így lehet odajutni, lásd a térképet -, meg hát ugye a Tippmixhuszárral is ki kéne tölteni egy itteni szelvényt. Utóbbira lesz a legnagyobb esély.


Nagyobb térképre váltás

Nah, majd látjuk. Megpróbálok még délután is posztolni, ha máshonnan nem, a reptérről. Nem kell izgulni, mindjárt otthon vagyok.

Kék pulóver's ruled Bruxelles!

Dráma van. A belgák, illetve nem, adjuk meg nekik az esélyt, a hotel, amelyben lakom nem tart vécékefét. Ezen Ágnes is csodálkozik egyébként, aki magyar recepciós, itt tanul egyetemen és kénytelen mindig furcsán mosolyogni ezen, bár saját bevallása szerint túl sokszor nem kérdeznek azért erre rá, de volt már olyan hozzám hasonló lelkes vécétakarító magyar, aki szintén hiányolta. Napközben pompásan kitakarítanak, abszolút hibátlan, csak szerintem nem szép látvány, ha ottmarad a féknyom, amit még egy középöbltéses (van ilyen egyáltalán? nem elöl és nem hátul, tényleg középen van a cső lefelé) vécé sem tud mindig a vízzel eltávolítani. Jah, egyébként itt van a hotel:


Nagyobb térképre váltás

A kilátás "pazar", lásd a képeket, a bútorzat itt-ott tényleg Volga szállós, a karosszék karfája szakadt, de a legnagyobb brutál dolog még csak nem is a berepedt ablaküveg: a fotel karfája le van pozdorjázva! Ilyet még tényleg nem láttam.

De az ágy kényelmes, keresztben terültem, reggelire hülyére ettem magam, álmosan. Azaz nem fényképeztem le a zabbantásomat, elnézést mindazoktól, akik ezt esetleg most nem tudják megosztani a Facebookon.



Tegnap elfeledtem írni, viszont a képek között megtalálható, hogy Brüsszelben (talán) egyből sikerült megoldani, ami Szegeden nem olyan egyszerű, azaz, hogy a kerékpárosok a buszsávban tekerjenek. És nagyon príma bérbiciklik is vannak: egy parkolóóraszerűségbe kell bedobni a manit, sajnos nem találtam ilyet, így nem tudom, mennyi a tarifa. Ahogy azt sem sikerült kiderítenem, mi van, ha valaki túllépi a bérlési időt, hogyan rakja vissza a biciklit, hogyan kell pótdíjat fizetni és az valóban pót-e, azaz büntetés, vagy elhiszik neki, hogy nem direkt vitte fél órával később vissza a kerékpárt, hanem mert valóban kerekezett vele. Ha lesz kedvem, akkor még ma update-ben utánajárok ennek a neten, bé, holnap a gyakorlatban megtapasztalom, már ha nem kell rohanni megint mindenhova mint egy klasszikus japán turistacsoportnak.

A program kiváló, a meghívott vendégek tényleg érdekesek, jókat mondanak, de néha mégis azt érzem, hogy egy nagy darálóban vagyunk, ahol csak az a lényeg, hogy lehetőleg mindent megnézzünk, elmondjanak. Remélem teljes a képzavar... :-)



Ugyanakkor volt, aki nem tudott velünk, sőt velem foglalkozni... Most már elárulom, arra gondoltam, ha már itt vagyok, akkor élek a lehetőséggel, és a Fidesz Dél-Alföldért felelős Európai Parlamenti politikusával, lásd még Deutsch Tamás, egy "Így dolgozik érettünk a brüsszeli képviselőnk" típusú rohanós, "életszagú" riportot képzeltem el. Szinte már láttam magam előtt, ahogy twitterezünk, készültem az MTK-ból is, teszteltem volna focitudását, miszerint ki, melyik szövetségi kapitány idején és melyik NB II-es csapatból volt válogatott kerettag, apropó, ti tudjátok a választ? De nevezett képviselő ágynak esett, ugyanis Togóba megy, és a védőoltás erősebb annál, hogy lábon ki lehessen bírni. Jobbulást neki!

Akivel viszont beszélgettünk, az például Tabajdi Csaba volt, s kiderült néhány érdekes apróság a magyar mezőgazdaság 2013 utáni lehetséges uniós pozícióiról. Majd külön is beszélgettem vele, szóba került a Homokhátság is, így a Parlamentáriumon csak keresztülrohanni tudtam, de amit láttam belőle, az is zseniális és még észrevétlenül szunyókálni is lehet, lásd a nénit.

Ebédelni az EP nagy menzáján ettünk. Előtte áll a Megtalált Európa című szoboralkotás, amit mi adtunk nekik, már az Uniónak. Jobban nem tudták eldugni... Oké, nem ronda sőt, és mielőtt bárki belekezdene bármilyen politikai öblögetésbe: 2005-ben adta az országgyűlés Brüsszelnek. A menza is olyan monumentális, mint az egész épület, jah, itt jegyzem meg az Európai Parlament lépcsőházban és közlekedőfolyosókban kifejezetten erős, néha már azt éreztem csak abból áll az egész, és ez a tervező bosszúja lehet, mert biztos nem engedtek neki labirintust tervezni és itt és így élte ki magát. Egyébként nem biztos, hogy hülyeség... Szóval zöldséglevest, gnocchit sajtszósszal és barackos tortát ettem 5,45 euróért. Megtekinthető. Már a menü, elfogyasztás előtt.

Utána még volt egy szolid kávézás, majd szabad program. Megnéztük félig közösen az óvárost a hugyozó kisfiút, hogy az mekkora kamu, te jó ég. És utána tényleg szabad pogrom, ööö program volt. Sétáltam, villamosoztam egy kicsit, és már készülök a holnapra! Ugyanis dr. Bátyi Zoltánnal fogom, ha minden összejön, hülyére tippmixelni magam... Talán jó ómen: a nap két napja folyamatosan süt Brüsszelben, oké, éjszaka persze nem, ami értők, azaz itteniek szerint kisebbfajta csoda, és holnap is jó idő lesz, elvileg. Ugyanakkor ma reggel háromnegyed nyolckor még, nem túlzás, majdnem koromsötét volt. Hátha tényleg rásüt a tökfejünkre a szerencse... Meg kéne még nézni az Anderlecht-stadiont is, hátha összejön az is...

S hogy mire föl ez a címe a mai posztnak? Hát csak azért, mert megtaláltam a táskámban kedvenc kék poláromat, s ma abban hasítottam itt mindenfelé.

Valamit valamiért: még mindig nem hallok rendesen a jobb fülemre...

Következzen egy nagy összefoglalószerűség, ha már napközben nem tudtam írni, mert esélyem sem volt rá az egymásba folyó programok miatt. Ez nem panaszkodás volt egyébként, csak egyszerű tényközlés.

Szóval.

Vissza a hajnali vonatra: Keglédig gyakorlatilag senki nem volt, onnan viszont az agglomeráció megtöltötte a vasúti kocsikat, többen álltak is, mert esélyük sem volt leülni, akkora volt a tömeg. Először láttam ezen az őszön deres rétet, és a földek fölött párafelhőket. Még nem köd volt, de egy-két nap, s már az lesz.

A reptérről és az egybegyűlésről, valamint a késésről már írtam, ugye. Itt jegyezném meg, hogy egyszer nagyon szeretnék reptéren csomagokkal ralizni, nagyon baró mulatságnak tűnt, és szerintem a bácsi is élvezte. Végül tíz óra tíz perckor szálltunk fel a repülőre, miután egyszer csak bemondták, utolsó hívás a brüsszeli járathoz. Előtte egyszer sem jelezték, hogy már lehet beszállni, nem maradtunk le, ez a lényeg. A kisgép még egy jó negyedórát álldogált velünk a kifutópályán, majd nekiveselkedett és prímán felszállt. A leszállás is tökéletes volt egyébként. A köztes időben zabbantottunk, IHT-t olvastam meg csináltam néhány klasszikus repülős turistafotót. A felhők pont úgy néznek ki mint a hómezők, szép volt, na.



A brüsszeli reptér nagy. Nagyon nagy. A mozgólépcsőkig kábé tíz percet sétáltunk, majd legalább ugyanennyit mozgólépcsőztünk. Majd két kisbusszal egy erős húsz percig tartott az út a belvárosba.

A szállodához túl hamar odaértünk, a szobáink még nem voltak készen akkor, így egyből belevetettük magunkat a munkába. Előbb a Residence Palace-ban az Észak-Alföld és a Dél-Dunántúl regionális képviselőivel találkoztunk, és gyötörtük őket. Ennek a két régiónak van már csak képviselete itt Brüsszelben...

Majd ezután átmentünk az unió mellett működő állandó képviseletünkre, ahol beugrott hozzánk Györkös Péter, hazánk belgiumi nagykövete, Iglói Gabriella és Czeti András szakdiplomaták, előbbi a kohéziós politikához, utóbbi a mezőgazdasághoz értett, nagyon.

A Palace-ból a követségig sétáltunk, és jó bolond tursita módjára mindent fotóztam ész nélkül... Ne zavarjon meg senkit az indító kép, nem jöttem még rá, lehet, hogy nem is lehet egyébként, hogyan lehet nyitóképet állítani az inda diavetítőjében.

A meló végeztével a Staff étteremben ettük meg a képeken látható látványvacsorát. Az előételnek felszolgált vajas bagettre is nagy szükség volt ahhoz, hogy ne haljak éhen... :-/ Az étterem azért is fontos, mert van mellette egy "tippmixelő", így nagy baj már nem lehet...

Egyébként befoghatjuk a pofánkat az építkezésekkel, felújításokkal, útszűkületekkel, terelésekkel, lezárásokkal kapcsolatban: Brüsszel gyakorlatilag egy nagy építkezés - legalábbis amit eddig láttam belőle. Szemetelésben sem maradnak le sokkal mögöttünk, van villamosuk meg metrójuk is dögivel, tehát rendes hely ez, na. A metróban például a Magyar táncok szólt a Troon megállóban.

És akkor back in hotel: egy picit Volga szálló-fílingem van -ez persze nem a szervezők hibája -, ezt majd holnap részletesen kifejtem, meg a perdöntő bizonyítékokat akkor fényképezem majd le. Az például furcsa, hogy vécékefe nincs... Nem ismerik a belgák?

Ferihegy, indulás előtt

Már benn vagyok, de még nem a gépen. A csoport klasszikus újságírós, vagyunk az ország minden tájáról. 8:40-től lehet beszállni, 9:10-kor indul a gép. Próbálunk beszélgetni egymással, de még nem mindig sikerül. Azt például nem értik, miért nyüzsgök máris, már ami a laptopozást, "dolgozást" illeti.



Tényleg, miért is? Itt belül a váróban két furcsa dolog van, nekem legalábbis. Egy Audi, plusz egy Vigyen magával egy kis Magyarországot vagy mit magával hirdetés, amin egy farmeros, hímzett ingű legény néz a távolba... Talán ezért tartunk itt... Vagy tényleg csak ennyik és ilyenek vagyunk?

Legközelebb Brüsszelből írok, remélem, még ma. Picit megszívjuk egyébként a városnézést, mert azt péntekre tették. Akkor viszont Belgium azt ünnepli, hogy véget ért anno az első világháború, és minden zárva lesz: bolt, múzeum, minden... :-/

08:42 UPDATE:

Az A13-as kapu helyett az A9-esről indulunk majd, negyven perces késéssel... Ami valójában ötven, mert 09:10 helyett 10:00-kor szállunk fel.

08:46 A MÁV-tól leszerződtetett unott hangú bemondó néni közli, egy órás késéssel indulunk csak, mert a gépünk még a levegőben van...

09:00 Tudom, hogy ez csak a hozzám hasonló vidéki lúzernek felháborító, de 1800 forintot elkérni egy sonkás szendvicsért...

Level 1: mission accomplished

04:18 Igen, sikerült!
Ekkor keltem, tényleg:

A vasútállomásra végül taxival mentem, hiszen az első vonathoz semmilyen tömegközlekedési eszközzel nem lehet kijutni, sehonnan. Így vagy legelteted valahol az autódat az állomás környékén, vagy megkéred egy ismerősödet, hogy vigyen ki, vagy taxizol. Utóbbi mellett döntöttem, hogy nyugodtan aludhasson mindenki, aki esetleg szóba jöhetett volna.

A taxisbácsi furán szortyogott, de mivel kilencvenes átlagtempóval mentünk végig a városon, ezért végül is ki lehetett bírni.

Az állomáson aztán megdöbbentem: Pestre tartó vonat az első(!) vágányról indul... Mi a jó ég van a MÁV-nál is? Ahogy felértem a Pfaff-épület emeletére, jött a másfeledik döbbenet: a kijáratnál állt a vonat. A kiskunfélegyházi sebes, egy kocsis Szili. A pesti sebes a jobbra egyen állt, Kegléden volt ilyesmi anno, bár ott külső első vágány volt. A lényeg, hogy nosztalgikus hangulatban üldögélek egy BMX-kocsiban. Az újrahúzott ülések kellően kopottak és finoman büdösek.



Legközelebb felszállás előtt - csak azért is - Ferihegyről próbálok jelentkezni.

Szép álmokat, kellemes ébredezést addig is!