Valamit valamiért: még mindig nem hallok rendesen a jobb fülemre...

Következzen egy nagy összefoglalószerűség, ha már napközben nem tudtam írni, mert esélyem sem volt rá az egymásba folyó programok miatt. Ez nem panaszkodás volt egyébként, csak egyszerű tényközlés.

Szóval.

Vissza a hajnali vonatra: Keglédig gyakorlatilag senki nem volt, onnan viszont az agglomeráció megtöltötte a vasúti kocsikat, többen álltak is, mert esélyük sem volt leülni, akkora volt a tömeg. Először láttam ezen az őszön deres rétet, és a földek fölött párafelhőket. Még nem köd volt, de egy-két nap, s már az lesz.

A reptérről és az egybegyűlésről, valamint a késésről már írtam, ugye. Itt jegyezném meg, hogy egyszer nagyon szeretnék reptéren csomagokkal ralizni, nagyon baró mulatságnak tűnt, és szerintem a bácsi is élvezte. Végül tíz óra tíz perckor szálltunk fel a repülőre, miután egyszer csak bemondták, utolsó hívás a brüsszeli járathoz. Előtte egyszer sem jelezték, hogy már lehet beszállni, nem maradtunk le, ez a lényeg. A kisgép még egy jó negyedórát álldogált velünk a kifutópályán, majd nekiveselkedett és prímán felszállt. A leszállás is tökéletes volt egyébként. A köztes időben zabbantottunk, IHT-t olvastam meg csináltam néhány klasszikus repülős turistafotót. A felhők pont úgy néznek ki mint a hómezők, szép volt, na.



A brüsszeli reptér nagy. Nagyon nagy. A mozgólépcsőkig kábé tíz percet sétáltunk, majd legalább ugyanennyit mozgólépcsőztünk. Majd két kisbusszal egy erős húsz percig tartott az út a belvárosba.

A szállodához túl hamar odaértünk, a szobáink még nem voltak készen akkor, így egyből belevetettük magunkat a munkába. Előbb a Residence Palace-ban az Észak-Alföld és a Dél-Dunántúl regionális képviselőivel találkoztunk, és gyötörtük őket. Ennek a két régiónak van már csak képviselete itt Brüsszelben...

Majd ezután átmentünk az unió mellett működő állandó képviseletünkre, ahol beugrott hozzánk Györkös Péter, hazánk belgiumi nagykövete, Iglói Gabriella és Czeti András szakdiplomaták, előbbi a kohéziós politikához, utóbbi a mezőgazdasághoz értett, nagyon.

A Palace-ból a követségig sétáltunk, és jó bolond tursita módjára mindent fotóztam ész nélkül... Ne zavarjon meg senkit az indító kép, nem jöttem még rá, lehet, hogy nem is lehet egyébként, hogyan lehet nyitóképet állítani az inda diavetítőjében.

A meló végeztével a Staff étteremben ettük meg a képeken látható látványvacsorát. Az előételnek felszolgált vajas bagettre is nagy szükség volt ahhoz, hogy ne haljak éhen... :-/ Az étterem azért is fontos, mert van mellette egy "tippmixelő", így nagy baj már nem lehet...

Egyébként befoghatjuk a pofánkat az építkezésekkel, felújításokkal, útszűkületekkel, terelésekkel, lezárásokkal kapcsolatban: Brüsszel gyakorlatilag egy nagy építkezés - legalábbis amit eddig láttam belőle. Szemetelésben sem maradnak le sokkal mögöttünk, van villamosuk meg metrójuk is dögivel, tehát rendes hely ez, na. A metróban például a Magyar táncok szólt a Troon megállóban.

És akkor back in hotel: egy picit Volga szálló-fílingem van -ez persze nem a szervezők hibája -, ezt majd holnap részletesen kifejtem, meg a perdöntő bizonyítékokat akkor fényképezem majd le. Az például furcsa, hogy vécékefe nincs... Nem ismerik a belgák?